A mai bejegyzésem két okból nagyon rövid lesz. Az egyik, hogy vizsgaidőszak van, amit borzalmasan élek meg minden egyes tavaszi félév után, mert kint süt a nap, nekem meg bent kell ülnöm, és fájnak az ujjaim az írástól, a fenékzsibbadásról nem is beszélve – így ezért az energiatakarékos üzemmódért…

Ehhez a történethez tudni kell, hogy nem Tóbiás, a párom és én lakunk csak a lakásban, hanem van egy végtelenül türelmes lakótársunk is, aki a szemben lévő szobában lakik. Na az ő szobája a szabályok szerint természetesen tiltott terület a nyúl számára, de hát éppen etttől olyan izgi az egész…

Úgy gondoltam, mivel úgyis szezon van, megosztom veletek azt a néhány élményt, ami az eddig nyuszimamiként töltött 1,5 évem alatt történt velem a pitypangszedés kapcsán. Nyugi, nem volt belőle annyira sok, így nem lesz hosszú. Tóbiás imádja a pitypangot. Ha tehetné egész álló nap azt enné,…

Amikor valaki megtudja vagy éppen én magam büszkélkedem el – vessetek meg, de ez a gyakoribb – azzal, hogy van egy extra cuki és bolyhos nyúlfiam az emberek bizony meglepődnek azon, hogy már körülbelül 8 hónapos korától akkor sincs elzárva, ha nincs itthon senki. Aztán jönnek a további…

Az idegesség és az izgalom birtokba vette a testemet – ami nem is olyan ritka, mert meglepő módon szinte állandóan (na jó, nem) késésben vagyok bárhova is megyek. Ez alkalommal azonban sikerült időben elindulnom, gondoltam a nyúlnak is jobb lesz, ha nem kell rohanni. Betettem az anyósülésre…

Mondanom sem kell, hogy mennyire megviselt ez az egész betegeskedés. Mármint Tóbiásé. Amíg nem volt itthon szinte csak kóvályogtam és minden nap alig vártam, hogy meglátogassam és megszeretgessem, mert tudtam, hogy a betegség mellett még az is megviseli, hogy nem lehet szabadon, na meg hogy naponta…

Tóbiás nagyon jól viselkedett a bátyáméknál a németországi kiruccanásom alatt. Még a hazaúttal és a nyúl-lak újbóli összerakásakor sem volt akkora baj – persze az utóbbit a szokásos búvóhelyén, a kanapé mögött duzzogva várta meg. Estére már feloldódott, újra otthon érezte magát és fel-felugrott…

Talán Ti is kerültetek már abba a helyzetbe, hogy utazást terveztetek és emiatt el kellett gondolkodnotok arról, mi is legyen addig a kiskedvencetekkel. Magatokkal viszitek? Esetleg úgy döntötök, hogy nem? Általában csak nagy macera árán oldathó meg, hogy Veletek tartson és nem igazán jó kitenni őt…