Talán Ti is kerültetek már abba a helyzetbe, hogy utazást terveztetek és emiatt el kellett gondolkodnotok arról, mi is legyen addig a kiskedvencetekkel.

Magatokkal viszitek? Esetleg úgy döntötök, hogy nem? Általában csak nagy macera árán oldathó meg, hogy Veletek tartson és nem igazán jó kitenni őt ilyen extra stressznek.

Nos, velünk épp az utóbbi esett meg így húsvét alkalmával.

A szüleim Németországban élnek és amikor megoldható, elutazunk hozzájuk, ahogyan most is.

Pár napért szóba sem jöhet, hogy a nyulat repülúre rakjuk – bevallom, rettegek attól, hogy egyszer esetleg egy külföldre költözés alkalmával ezt meg kellene tennem – és az sem, hogy az autóban szenvedjen mellettünk több mint 10 órán át.

Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy vannak gondos családtagjaink – nevezetesen a bátyámék – akikre bízhatjuk nyunyót, és egy hely, amit Tóbiás is jól ismer, mert korábban ő maga is ott lakott. Ám ettől még nem könnyebb otthon hagyni őt…

Gondoljatok csak bele. Már hetekkel az utazás előtt le kell egyeztetni, hogy tudnak-e rá vigyázni. Otthon lesznek-e, van-e más programjuk – mert szeretem, ha nincs sokat egyedül a nyuszkó. Minél több időt van másokkal, annál kevesebb ideje van szomorkodni – már amikor ébren van persze –, vagy van kit felkeltenie éjjel, ha bármi baja van.

A mai napig félek mikor elutazom. Ez a félelem már a kezdetekkor kialakult, ugyanis bárki bármit mond, nagyon meg tudja viselni a nyuszit, ha hosszú ideig nincs otthon a gazdi – akkor is, ha ő a megszokott helyen marad, hát még idegenben!

Tóbiás, amikor vendégségben van, többnyire morcos lesz, szomorúan gubbaszt, nem ugrik fel az ágyba se éjszaka, se nappal – pedig ez otthon általános jelenség. Nem eszik rendesen sem tápot, sem szénát, persze azért a kedvenc ételeivel fel lehet vidítani, de azért még sem olyan virgonc, mint amilyen általában. Az én szívem pedig minden alkalommal megszakad, ha olyan képet vagy videót kapok róla, ahol látom, hogy csak gubbaszt és olyan, mint egy „vekni kenyér” – nincsen popsivillantás, se kinyújtott „csirkelábak”, nincs pitizés bármiért, amit eszel, és nem ugrik a derekadig, ha zacskócsörgést hall.

Most viszont meglepő módon jól viseli a vendégséget. Már szerda óta a bátyámék nyusziszittelik és ez egészen húsvét vasárnapig így is marad.

Hogy szerintem mi kellett ehhez?

Egyrészt az, hogy kiengeszteljem, ugyanis kénytelen voltam becsapni, hogy a hordozójába csaljam. Borzasztóan mérges volt. Cserébe ki kellett engednem a kocsiban a hátsó ülésre, hogy felmérhesse a terepet és úgy érezze továbbra is szabadlábon van.

Másrészt, mindenből vinni kellett a sajátját, így nem akkora a változás. Ez egy jó 20 kg-os, telepakolt IKEA táskát jelentett telis-tele az alábbiakkal:

Ezen felül a bátyám készült Tóbiásnak „rágnivalóval”, vagyis jó pár (tiszta!) kartonlappal. Emellett nem része a tisztasági csomagnak se a fésű, se a karomvágó – ugyanis nálunk ezeket a műveleteket nemhogy a kedves vendéglátóink, de a legtöbbször magunk sem tudjuk végrehajtani Tóbiáson – ezért kisállat kozmetikushoz visszük, vagy ha épp állatorvosnál vagyunk, akkor a dokinéni segít rövidebbé varázsolni fülesgombócunk karmait.

Milyen más alternatívák vannak még, ha nincs kire bíznunk a háziállatunkat?

Léteznek a különféle állatpanziók kutyáknak, macskáknak, nyulaknak és más kisállatoknak. Továbbá ott lehetnek az ismerős nyúltulajdonosok, akik segíthetnek a nyusziszitterkedésben – így még nyugodtabbak lehetünk, hiszen biztos kezekben van a nyuszi.Kapcsolatépítésre és tanácskérésre remek lehetőséget nyújtanak a különböző tematikus nyulas Facebook csoportok is, böngésszétek őket bátran!

Összességében úgy vészelhető át egy ilyen utazás a nyúl szemszögéből, ha a gazdi körültekintő. Inkább legyen minden nyusziholmi ott, ahol „nyaral” és legyen is olyan, mint egy nyaralás. Tegyük számára a lehető legélvezetesebbé a tőlünk való távollétet, így talán nem kell attól félnünk, hogy belebetegszik az elhagyatottság "gondolatába".

Erre alkalmas lehet a bátyám által tálalt „nyuszi-sushi” és a sok-sok játék, búvóhelyek és kartondobozok.

Úgy érzem most is mindent megtettem annak érdekében, hogy az én kis csáléfülűm jól érezze magát – bár ennek ellenére is tartok attól, amit Tóbiástól kapok majd az elutazásunk miatt, ha hazaérünk. Szinte biztos vagyok benne, hogy még jó ideig durcás lesz, és mérgében átrendezi a lakást.

Kövessetek minket Facebookon és Instagramon vagy írjatok nekünk a nyulmesek@gmail.com e-mail címre!

Jövő héten újra jelentkezünk!

Addig is kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk!

Angelika & Tóbiás ♥