@angelikabiankanyul: A nyulaknak az a marha nagy szerencsére, hogy aranyosak :). Nem akarom elvitatni a szellemi képességeiket, de a disznó állítólag sokkal okosabb és mégis megeszik. Igaz, én a nyulat enni is szeretem, de a sajátot csak nehéz szívvel ettem, ezért inkább elcseréltük vagy gazdát kerestünk a szaporulatnak. Itt is jól jött nekik a cukiságuk. Van abban igazság, hogy amelyik állatnak nevet adnak, azt már nem szívesen eszik meg. Nálunk a szülőknek volt neve, sokáig is éltek ;).
A versenyfutásnak nincs értelme velük szemben, csak a sarokba szorításnak. Mondom, nálunk szerencsére mindegyik nyúl gyorsan megtanulta, hogy vagy odajön a hívásra vagy becserkésszük. Neki is jobb volt így, nekünk is. Főleg, ha csak simogatás/finomság miatt hívtuk.
Ami a nyulaknál nagy hátrány, hogy könnyen elpusztulnak, ha megijesztik őket. Nálunk olyan volt a ketrecük, hogy a kutya és hasonlók nem fértek hozzájuk (a mi kutyánk szerencsére amúgy sem zaklatta őket), mégis amikor beszökött a kertbe egy kóbor kutya, annyira megijedtek tőle, hogy belepusztultak.
@élhetetlen: Igen-igen hát valóban nem könnyű és tényleg nem véletlenül mondják rájuk, hogy fürgék. Hamar eltudnak szökni, az biztos.
A második történetedre pedig azt tudom igazából kedvesen reagálni, hogy megértem, hogy vannak, akik későbbi fogyasztásra tartják a nyulakat, elfogadni nem tudom, mert nem tudom elképzelni, hogy ilyen aranos és egyébként okos - ha foglalkozva van velük - állatot megegyek és egyébként is a szívemhez vannak nőve, így ez még inkább igaz. Azt mondom, hogy felelősen, átgondoltan kell bármilyen fajta állat tartásába fogni, mert tényleg rengeteg gonddal jár és az ember a megannyi munka és teendő mellett maga is megunja a gondozást, nem hogy egy gyerek.
Örülök azért, hogy a tekiknek akkor találtatok egy szuper kis helyet! :)
@kacsa.: Hát igazából azt tudom mondani, hogy bennem is volt egy ilyen gondolat, nekünk is voltak otthon vidéken nyulaink, sajnos nem ebben a formában, ahogy én tartom őket. nos ez alapján én is úgy gondoltam, hogy egy törpenyuszival kevesebb gond lesz. Főleg, mert Tóbiás hamar megtanult mindent, és kinőtte minden rossz szokását. De minden nyúl más, és mivel bevállaltam, így megszenvedek vele, remélem sikerrel járok tanítás ügyileg. :) Köszönöm a kommentedet és hogy elmesélted nálatok, hogy ment ez. Remélem én is tudom majd őket hamarosan kinti/benti nyuszikkánt tartani. :)
Nehéz játék ez, állatokkal a lakásban. Jó régen volt, a barátnőm gyerekei még kicsik voltak, mikor a bátyja nyuszit vett a gyerekeknek húsvétra. Egy csúsztatott szintű házban laktak, meredek domboldalon. Jön be reggel dolgozni, kivagyok, megszökött a nyúl, fél órán keresztül kergettem a domboldalon, mire meg tudtam fogni. És ez többször. Aztán rásózták valakire, a gyerekeknek meg azt mondták, hogy megint megszökött, de anyu most nem találta meg. Más, az unokaöcsém úgy tíz évesen kezdett nyulakat tenyészteni (falu, udvar, ketrec). Ja, megenni nem lehet őket, ezek az ő nyulai, és egyre több. Jó, átvisszük a nagyszülőkhöz, ott majd szabadon engedik őket a réten. (Persze pörkölt lett belőlük), az öcsi meg pár év alatt kinőtte a nyúltenyésztést.
A harmadik a leghülyébb szitu, ékszerteknősök. Ahhoz elég magas volt az akvárium fala, hogy csak úgy nem volt megugorható, de az egyik kitalálta, hogy, ha felmászik a másik hátára, akkor ki tud mászni. Vendég voltam éppen náluk, és végignéztem, ahogy lebontották a fél lakást, szekrénysor elhúzva, stb., hogy hova szorult be a szerencsétlen, mert még csak nem is nyávog, mint egy macska, viszont, ha nem találják meg, akkor kiszárad. Na, ezektől illegálisan szabadultak meg, kivitték egy közterületen levő tavacskába, ahol ékszerteknősök voltak. Fél év múlva még felismerhetőek voltak, mert az akváriumban nem úgy koptak a körmeik, mint a szabadon élőké, de aztán összekoptak. Illegális, de mindenki boldog volt.
Azt eddig is tudtam, hogy lakásban sokkal stresszesebb nyulat tartani, mint kint, de utólag hálát adok, hogy amikor ideiglenesen hozzánk került egy szobában tartott törpenyuszi, ő legalább ilyeneket nem csinált. A szobanyuszi befogadásának az volt az előzménye, hogy a kertben (ólban) elég hosszú ideig tartottunk nyulakat és azt hittük, hogy egy kis törpével már nem lesz gond.
Kertben egyébként nem volt nehéz a nyúltartás: bokrok és fák törzsét védeni kellett tőlük és figyelni kellett, hogy ha nem akarunk szaporulatot, akkor a bak ne legyen egyszerre kint a nősténnyel. Természetesen nem volt mindegy, hogy mit kapnak enni, de az sem volt bonyolult. Azt elég gyorsan megtanulták, hogy a nevükre odajöjjenek hozzánk, nagyon kezes jószágok voltak.
Én nyulat kizárólag lábasba rakok, nem szobába. Állatot amúgy sem tartunk szobában. Volt a lányaimnak is ilyenjük de már nem törődtek velük, azokból is pörkölt lett.. És persze kicsontoztam, nem tünt fel nekik. Nokedlivel és céklával falták, azóta sem mondtam el nekik :-)
@John Doe3: Köszönöm a hozzászólásodat! :)
Bevallom mindenben igazad van. Nekem is van GPS-em, de természetesen nem vittem magammal, és nem is sűrűn használtam, mert egyszerűbbnek tűnt csak a mobilt magammal vinni - de majd ezentúl inkább azt használom. A könyvesbolra vonatkozó megjegyzésed is teljesen jogos. Valójában nekem is az ugrott be először, de ami a történetből kimaradt - hogy ne raboljam sokáig az időtöket az olvasással, - az az, hogy volt egy Budapest térképem a kocsiban, csak nem találtam meg az utcát ahol éppen parkoltam. Viszont amiatt, hogy már nagyon el voltunk késve, gondoltam jobb ötlet az internetes dologra megkérni őket, plusz a címben sem voltam már mindezek után 100%-ig biztos.
Arról nem beszélve, hogy olyan mérges voltam magamra, hogy nem is gondolkodtam racionálisan ezalatt az idő alatt.
Nem használok okostelefont, van viszont navigátorom. Mottó: cipőt a cipőboltból! Egyébként a térkép hasznos opció lenne. A történetben pedig az eltérő szocializációra utal, hogy nekem a könyvesboltról az ugrott be: biztos térképet akarsz venni. No offense, bár nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek.
Saját nyuszis történeteinket és tanácsainkat olvashatjátok, többnyire szórakoztató formában , a felelős és tudatos állattartás jegyében! Olvass minket, nevess, és ha van történeted, amit megosztanál velünk és az olvasóinkkal, szívesen elmeséljük!
Írj nekünk Facebookon, Instagramon vagy a nyulmesek@gmail.com e-mail címre!
kacsa.:
@angelikabiankanyul: A nyulaknak az a marha nagy szerencsére, hogy aranyosak :). Nem akarom elvita... (2020.03.31. 17:47)Pusztító nyúl - Rettegjetek kábelszörnyek!
angelikabiankanyul:
@élhetetlen: Igen-igen hát valóban nem könnyű és tényleg nem véletlenül mondják rájuk, hogy fürgék... (2020.03.31. 17:19)Pusztító nyúl - Rettegjetek kábelszörnyek!
angelikabiankanyul:
@mel gibson: Hát remélem ez már nem történik meg, de más vicceset biztosan produál, majd azt leíro... (2020.03.31. 17:14)Pusztító nyúl - Rettegjetek kábelszörnyek!
angelikabiankanyul 2020.04.14. 23:30:01
Bejegyzés: Láttál már nyusziról röntgenfelvételt?
John Doe3 2020.04.14. 08:53:46
Bejegyzés: Láttál már nyusziról röntgenfelvételt?
kacsa. 2020.03.31. 17:47:03
A versenyfutásnak nincs értelme velük szemben, csak a sarokba szorításnak. Mondom, nálunk szerencsére mindegyik nyúl gyorsan megtanulta, hogy vagy odajön a hívásra vagy becserkésszük. Neki is jobb volt így, nekünk is. Főleg, ha csak simogatás/finomság miatt hívtuk.
Ami a nyulaknál nagy hátrány, hogy könnyen elpusztulnak, ha megijesztik őket. Nálunk olyan volt a ketrecük, hogy a kutya és hasonlók nem fértek hozzájuk (a mi kutyánk szerencsére amúgy sem zaklatta őket), mégis amikor beszökött a kertbe egy kóbor kutya, annyira megijedtek tőle, hogy belepusztultak.
Bejegyzés: Pusztító nyúl - Rettegjetek kábelszörnyek!
angelikabiankanyul 2020.03.31. 17:19:37
A második történetedre pedig azt tudom igazából kedvesen reagálni, hogy megértem, hogy vannak, akik későbbi fogyasztásra tartják a nyulakat, elfogadni nem tudom, mert nem tudom elképzelni, hogy ilyen aranos és egyébként okos - ha foglalkozva van velük - állatot megegyek és egyébként is a szívemhez vannak nőve, így ez még inkább igaz. Azt mondom, hogy felelősen, átgondoltan kell bármilyen fajta állat tartásába fogni, mert tényleg rengeteg gonddal jár és az ember a megannyi munka és teendő mellett maga is megunja a gondozást, nem hogy egy gyerek.
Örülök azért, hogy a tekiknek akkor találtatok egy szuper kis helyet! :)
Bejegyzés: Pusztító nyúl - Rettegjetek kábelszörnyek!
angelikabiankanyul 2020.03.31. 17:14:52
Bejegyzés: Pusztító nyúl - Rettegjetek kábelszörnyek!
angelikabiankanyul 2020.03.31. 17:13:55
Bejegyzés: Pusztító nyúl - Rettegjetek kábelszörnyek!
mel gibson 2020.03.31. 06:22:56
:D
Bejegyzés: Pusztító nyúl - Rettegjetek kábelszörnyek!
élhetetlen 2020.03.30. 22:48:18
A harmadik a leghülyébb szitu, ékszerteknősök. Ahhoz elég magas volt az akvárium fala, hogy csak úgy nem volt megugorható, de az egyik kitalálta, hogy, ha felmászik a másik hátára, akkor ki tud mászni. Vendég voltam éppen náluk, és végignéztem, ahogy lebontották a fél lakást, szekrénysor elhúzva, stb., hogy hova szorult be a szerencsétlen, mert még csak nem is nyávog, mint egy macska, viszont, ha nem találják meg, akkor kiszárad. Na, ezektől illegálisan szabadultak meg, kivitték egy közterületen levő tavacskába, ahol ékszerteknősök voltak. Fél év múlva még felismerhetőek voltak, mert az akváriumban nem úgy koptak a körmeik, mint a szabadon élőké, de aztán összekoptak. Illegális, de mindenki boldog volt.
Bejegyzés: Pusztító nyúl - Rettegjetek kábelszörnyek!
kacsa. 2020.03.30. 22:26:44
Kertben egyébként nem volt nehéz a nyúltartás: bokrok és fák törzsét védeni kellett tőlük és figyelni kellett, hogy ha nem akarunk szaporulatot, akkor a bak ne legyen egyszerre kint a nősténnyel. Természetesen nem volt mindegy, hogy mit kapnak enni, de az sem volt bonyolult. Azt elég gyorsan megtanulták, hogy a nevükre odajöjjenek hozzánk, nagyon kezes jószágok voltak.
Bejegyzés: Pusztító nyúl - Rettegjetek kábelszörnyek!
SzMiki 2020.03.30. 21:26:31
Bejegyzés: Pusztító nyúl - Rettegjetek kábelszörnyek!
ABC Jozsi 2020.03.30. 21:12:19
Bejegyzés: Pusztító nyúl - Rettegjetek kábelszörnyek!
angelikabiankanyul 2019.06.08. 21:19:43
Bejegyzés: Izgulás mesterfokon! Nagy bejelentés, kis kiszerelésben...
Nagy Sándor Zsolt · fotossztorik.blog.hu 2019.06.08. 20:50:23
Bejegyzés: Izgulás mesterfokon! Nagy bejelentés, kis kiszerelésben...
angelikabiankanyul 2019.05.13. 10:18:11
Bevallom mindenben igazad van. Nekem is van GPS-em, de természetesen nem vittem magammal, és nem is sűrűn használtam, mert egyszerűbbnek tűnt csak a mobilt magammal vinni - de majd ezentúl inkább azt használom. A könyvesbolra vonatkozó megjegyzésed is teljesen jogos. Valójában nekem is az ugrott be először, de ami a történetből kimaradt - hogy ne raboljam sokáig az időtöket az olvasással, - az az, hogy volt egy Budapest térképem a kocsiban, csak nem találtam meg az utcát ahol éppen parkoltam. Viszont amiatt, hogy már nagyon el voltunk késve, gondoltam jobb ötlet az internetes dologra megkérni őket, plusz a címben sem voltam már mindezek után 100%-ig biztos.
Arról nem beszélve, hogy olyan mérges voltam magamra, hogy nem is gondolkodtam racionálisan ezalatt az idő alatt.
Bejegyzés: Hogyan NE érkezzünk az ivartalanításra!
John Doe3 2019.05.12. 15:18:16
Bejegyzés: Hogyan NE érkezzünk az ivartalanításra!