A mai bejegyzésem két okból nagyon rövid lesz.

Az egyik, hogy vizsgaidőszak van, amit borzalmasan élek meg minden egyes tavaszi félév után, mert kint süt a nap, nekem meg bent kell ülnöm, és fájnak az ujjaim az írástól, a fenékzsibbadásról nem is beszélve – így ezért az energiatakarékos üzemmódért ezúton elnézéseteket kérem.

A másik ok pedig, hogy egyelőre nem tudok hosszabban beszélni.

Borzasztó hosszú gondolkodás után arra a megfontolásra jutottam, hogy Tóbiásnak ideje, hogy legyen egy fajtárs pajtása.

Azaz, jön az új csládtag!

Ezt a döntést többek között az indokolta, hogy napközben viszonylag sokat vagyok Tóbiástól távol, és néha látni vélem rajta, hogy szomorú, mert nem elégszik meg a játékkal és laposra simogatással, na meg az időnkénti együtt alvással, amit adni tudunk neki.

Másrészt az is egy indok, hogy bár még csak 1,5 éves Tóbiás se lesz fiatalabb és úgy gondolom ilyenkor még talán könnyebb az összeszoktatás.

Harmadrészt pedig, a saját lelkemen könnyítenék azzal, hogy tudom, hogy nincs egyedül és lesz kire támaszkodnia.

Több embernél is puhatolóztam, hogy mit gondolna erről, de csak finoman, mert – szerintem már említettem – érdekel ezt mások hogyan látják. Na ez az, amit nem kellett volna.

Többnyire eltántorító megjegyzéseket kaptam, de rájöttem, hogy senki sem ismer úgy engem, mint én magamat és én tisztában vagyok azzal, hogy mi az, ami megterhelő számomra és mi az, ami nem. Mérlegelés után ugyan, de elhessegettem a negatív véleményeket és belevágtam a keresésbe. Jelen állás szerint néhány nap múlva örökbe fogadhatok egy apró nyuszilánykát, aki remélhetőleg Tóbiással együtt szuper kis párost alkot majd.

A blogon hamarosan beszámolókat olvashattok tőlünk az összeszoktatás – ami reméljük sikeres lesz! – folyamatáról, így végigkövethetitek annak minden szépségét és nehézségét.

Reméljük, hogy Ti is izgultok már, hogy hogyan fog zajlani ez az összeboronálás!

Nyuszipuszis szép hétvégét!

Angelika & Tóbiás ♥