Már-már unalmas, ha leírom, hogy a nyuszitartás nem vicc és nem olcsó dolog, és én, mi kaptunk már ebből elég leckét, legutóbb néhány hete, a koronavírus járvány kezdetén, amikor Tóbiás – tudjátok a duzzógós és „túlérzékeny” szőrgolyóm – gubbasztani kezdett.

Hogy honnan tudom ilyenkor, hogy baj van?

Onnan, hogy mindkét nyuszim – de Tóbiás pláne – indokolatlan helyeken fekszik ilyenkor, ahol máskor egyébként sosem szokott. Például „beveknizik" a szoba közepén, de a legsúlyosabb, amikor már teljesen biztos vagyok benne, hogy nem csak behabzsolt a tápból az az, amikor szétnyúlik a kakiló dobozában, és nem akar megmozdulni.

Ilyenkor mi az első nekem?

Hát az, hogy előveszem a fecskendőt és rohanok a hűtőhöz, hogy a betegecske nyunnyerónak adjak nagyon pici fájdalomcsillapítót az itthoni nyuszi patikából, és irány az állatorvos!

Ez történt pár hete szombaton, amikor szaladtunk Bóbesszel és kiderült, hogy bélelzáródása volt. Nagyon megijedtünk, ugyanis a doktornő az első és a második röntgent követően sem tudott jó hírrel szolgálni, mert Tóbiás pocakja megmakacsolta magát és a kapott gyógyszerek ellenére sem indult meg. Nem tudott bogyózni szegénykém, ezért hosszas várakozás után ott kellett hagynunk Tóbiást és lélekben arra kellett készülnünk, hogy hamarosan megműtik, mert egy ilyenbe a nyuszik nagyon hamar bele tudnak halni. Viszont azt is tudni kell, higy a műtét is rettentően kockázatos, hiszen az altatás és maga a műtét mind-mind nagyon megviselik a kis szervezetét és ilyenkor félő, hogy nem ébrednek fel, nem élik túl a műtéti beavatkozást.

De mit tehet az ember, ha ez az egyetlen lehetőség, amitől lehet, hogy jobban lesz? Nyilván belemegy, hiszen nincs más választása.

Hazajöttünk Szédivel és aggódtunk Tóbi miatt, hogy vajon mikor kezdik műteni, aztán egyszer csak csörgött a telefon: JÓ HÍR!

A műtét előtt Tóbiásról készült egy harmadik röntgentfelvétel, amin már az látszott, hogy megindultak a gázbuborékok és a kakibogyók a kijárat felé (lent láthatjátok sorrendben a képen), így NEM KELLET MEGMŰTENI! 

Hogy mitől volt?

Valószínűleg a vedlés során magáról és Szédiről lenyalogatott szőr gyűlj össze a gyomrocskájában, annak ellenére, hogy mindketten kapnak ilyenkor naponta rendesen szőroldót. Bóbesszel már volt egy hasonló kórházas történetünk – talán emlékeztek is –, amikor nem volt hajlandó enni, és már akkor kiderült, hogy elég makacs és érzékeny nyuszi, ezért nála még komolyabban kell venni ezeket az evési és kakilási ügyeket. Amit tenni lehet, hogy sokat kell fésülni ilyenkor a nyuszikat és figyelni kell a szőroldó adagolásra is. Ám sajnos azt hiszem ilyen néha előfordul, főleg, ha a nyuszipoci egyébként is hajlamos arra, hogy mindenféle gondja-baja legyen.

Szerencsére Tóbiás másnap már elkezdett bogyózni, és bár magától nem evett napokig, és csak fecskendős etetéssel lehetet újra megtölteni a pocakját, hoy megerősödjön – egy napig még én is itthon – a hangulata napról napra egyre jobb volt így kedden déluán hazahozhattuk. A szokásos, "miért kellett kórházban lennem durci" és a „gyógyszerszag miatt nem ismerjük meg egymást” okozta kisebb nyusziharcok után szerencsére és legnagyobb örömömre visszaállt minden a régi kerékvágásba.

Na és a húzós anyagiak…

Persze számomra – és remélem a legtöbbünk számára – ilyenkor nem kérdés az, hogy mindez mennyibe fog kerülni, de a történethez azt is érdemes tudni, hogy egy ilyen műtét ára nagyjából 50 ezer forint körül mozog – és az állatkórházban töltött napok, a gyógyszerek és a röntgenfelvételek díja ehhez az összeghez még hozzá sincs adva – így igencsak kiüríti az ember pénztárcáját.

Na ez az, amire én magam sem tudok felkészülni, és az egyetem melletti gyakornoki fizetésemből nem igazán lehet így egy egész hónapot kihúzni. Hálás vagyok, hogy a szüleim és a tesóm, na meg persze Szacsmacs is segítenek, ha kell bármennyire is bolondnak tartanak, mert ez ilyen körülmények között – na meg persze nyusziszitterek nélkül egyébként sem – egyedül nem megy.

Legyen ez a történet is egy jó kis tanmese arra vonatkozóan, hogy mennyire nem egyszerű nyuszit tartani, valamint arra, hogy ráébredjünk: nem szabad meggondolatlanul magunkhoz venni semmilyen állatot – se nyuszit, se kutyát, se cicát, se kaméleont –, ha nem tudjuk számukra biztosítani a megfelelő körülményeket és ellátást, mert bármilyen baj, betegség vagy baleset esetén, bizony az állatorvosi számlák ára az egekig rúghatnak és nem szabad, hogy ez döntsön a kiskedvencünk élete felett.

Kérünk Téged, hogy ha húsvét után bajbajutott nyuszit találnál, akkor fogadd be őt, ha megteheted, akkor véglegesen, ha pedig nem, akkor legalább arra a kis időre, amíg méltó gazdit találsz számára. A kialakult karatnén helyzetben sajnos a Nyúlmentő alapítvány – és egészen biztosan más állatmenhelyek is – leterheltek, így segítsük ennyivel a munkájukat.

Ha tanácsra lenne szükséged, akkor a Törpenyuszisok nevű Facebook csoportban hozzáértő nyuszitulajdonosok perceken belül ellátnak tanácsokkal egy talált nyuszi kapcsán, illetve tájékozódj a Nyúlmentő Alapítvány weboldalán, ahol mindent alapvető nyuszitartással kapcsolatos információt megtalálsz.

Kellemes húsvétot kívánunk, nyuszipuszi mindenkinek!

Szédi, Tóbi & Angi <3

Ui.: Instán almát csámcsogunk! ➡️@nyulmesek_blog