Lassan átszokom erre a vasárnapi posztolásra, mert a szombati napok mindig eltelnek valami mással – bár általában az egész hétvégével így van.

Most nyulas beszámolóval jelentkezem ismét, nem kell megijedni, mert egészen röviden.

Mint már említettem, a múltheti nyaralás alkalmával ismét a bátyámék vigyáztak a nyulakra. Volt bennem félelem, mert hát a legutóbbi nyaralás az 70 ezer Ft körüli állatkórházi számlával ért véget, de most szerencsére nem így lett, csak a szokásos durci volt Tóbi részéről Szédit pedg szinte meg se hatotta ez az egész.

Mindkét nyulam imádnivaló, de mindkettő másért. Annyira eltérő személyiségek, ennél különbözőbbek talán nem is lehetnének.

Szédi fürge, kíváncsi, okoskodó, játékos és kajla. Tóbi ezzel szemben féltékeny, érzékeny, mufurc és picit lusta és mindenről megvan a maga véleménye – amit legtöbbször a hangos morgással vagy éppen a puha, szürke fenekének látványos mutatásával fejez ki.

Éppen ezek miatt borzasztóan nagy energiát és türelmet igényel az összeszoktatásuk. Továbbra sem jött meg az áttörés. Szédi nem óvatoskodik, sőt mostanában körbe futja a kanapét driftelget és legnagyobb örömet az okozza számára, ha egy icipicit nekicsúszik valaminek mindeközben. Tóbi ezt nem igazán érti. Az ő sportja Szédi megfigyelése, amire 3 kakasülője is van. Egy ikeás minisámli Szédi ketrecének bejáratánál, ahol folyton gubbaszt, bámészkodik és puszit osztogat. Ha távolabbról akarja nézni, akkor a dohányzó asztal hídjáról fürkészi a nyuszilányt – ami kívülről nagyon creepy-nek tűnik. Ha pedig a ketrecében van, akkor felmászik a faházának a tetejére, amit 2 réteg ketrecrács választ el Szédi házikójától.

Még mindig vannak kisebb harcok, de Tóbiás már talán nem annyira tekinti trónbitorlónak Szédit. Cukkolják egymást folyamatosan, de azért már sikerült egy-egy közös szénázás.

Viszont épp ma este tett az összeszoktatás sikertelenségére Szédi egy lapáttal, persze nem direkt. Tóbinek felül nyitott karámja van, Szédinek teljesen zárt ketrece – na ennek a ketrecnek maradt nyitva a teteje. Szédi ezt kihasználva átugrott Tóbihoz, aki nagyon-nagyon megijedt. Elindult a rugdalózás, de szerencsére szinte azonnal sikerült szétválasztani őket.

Tóbi most elég durci, még a jutalomfalat és a fűzfaág miatt sem enyhült meg. Először csak elfordul, most pedig a házában mérgelődik.

Szédi épp most, az írás közben ki lett engedve egy körre, és azt kell mondjam, ő olyan kis gátlástalan. Össze-vissza mászkál, fut, ugrik, bödkös az orrával, fellök mindent, ráül a hasunkra és semmi sem zavarja.

Már egész jól álltunk a hét vége fele, mert „elmentek egymás mellett” érdektelenségbe burkolódzva. Nem tudom, hogy holnapra ezt majd elfelejtik-e vagy megint kicsit hátrébbról kezdődik a jövőhét.

Szédi egyébként délelőtt is alakított, ugyanis az ágyon hagyott üres, de néhány morzsát még magán hordozó lapos tányéron találtuk ülve, ahonnan igyekezett mindent felporszívoni. És hiába szóltunk rá, ő bizony nem zavartatta magát.

De mindennek ellenére mindig kitartok amellett, hogy egyszer megtörik a jééééég!

Nyuszipuszis szép hetet! 
Szédi, Angi & Tóbi