Nyúltartáson gondolkozol?
Elmeséljük mivel jár, ha egy nyúl van a lakásban!

Húsvét előtt nem is lehetne ennél aktuálisabb a nyuszi téma, ezért úgy gondoltuk, érdemes rámutatni, hogy mire számíthattok.

Csukjátok be a szemeteket és képzeljetek el egy nyulat! Én tudom, hogy mit láttok és mire gondoltok: egy nagy szemű, nagy fülű, bolyhos, szőrös és puha kis kedvencet, akiről azt gondoljátok, hogy mindennél jobban imádnátok.

Nos, nem tévedtek. De azt tudnotok kell, hogy a nyuszipuszikon túl „az élet nemcsak játék és mese.”

Elmondom, hát nálunk hogy volt. Én nagy állatbarát vagyok. A hörcsögöktől kezdve, a tengerimalacokon át, egészen a kutyákig sokféle állathoz volt már szerencsém, most pedig mindenem a kis nyulam, Tóbiás.

22 évesen, önállóan, saját jövedelemmel úgy gondoltam, hogy vállalható a nyuszimami lét. Több hónapon keresztül rágódtam a nyúltémán egyedül, hiszen tudtam, hogy a szüleim, sőt az egész családom olyan kérdésekkel fog bombázni, mint például:

„Angelika, lesz elég időd rá, hiszen alig vagy otthon?!” – úgy gondoltam, erre a kérdésre jobb nem válaszolni.

Éppen ezért, úgy döntöttem, hogy ezt a kört kihagyom. Nem kérdeztem meg senkit arról, hogy jó ötlet-e mellém egy törpenyúl, csak felkerestem egy tenyészetet és kiválasztottam egy elsőre nem feltétlenül nyúlnak látszó szőrgombócot, Tóbiást. Majd, amikor elérte a nyolchetes kort – ami éppen karácsony hétvégéjére esett – mehettem is érte.

Hogy hol volt az eltervezett karácsonyi meglepetés-találkozásban a bibi?

Ott, hogy tovább dolgoztam azon a péntek délutánon, így nem tehettem mást mint, hogy segítséget kértem. Felkerestem hát a legfőbb pártfogómat, az apukámat. El tudjátok képzelni azt a telefonbeszélgetést?! – olyan érzés volt, mint amikor elmondod valakinek a legféltettebb titkodat:

„Szia apu! Őőő... Van egy kis problémám és nem biztos, hogy örülni fogsz, de mától lesz egy új nyúl a családban, akiért neked kellene elmenni, mert én nem érnék oda a tenyészethez a megbeszélt időben. Szóóóval… Megtennéd, hogy elhozod? […]”

Hogy mit válaszolt pontosan apukám, azt mindenkinek a saját fantáziájára bízom, de azt el kell mondanom, hogy borzasztóan meglepődött – így történt, hogy kibővült a Nyul család.

Hogy átgondolatlan volt-e a döntés? Részben igen, de ezen csak utólag kezdtem el gondolkozni – remélem, hogy az alábbiakból és a későbbi írásainkból kiderül számotokra, hogy miért.

Jöjjön néhány nyuszi pro és kontra érv, a teljesség igénye nélkül felsorakoztatva:

Fontosnak tartottam mindezt megosztani Veletek, hogy tudjátok mire vállalkoztok, mikor úgy döntötök, hogy állati családbővítésbe fogtok és eddig úgy gondoltátok, hogy egy nyúl nem nagy gond – mert ez bizony nem így van!

Ha mindennek ellenére alkalmasnak, kellően türelmesnek és felkészültnek tartjátok magatokat – és nem utolsó sorban a körülöttetek élőket – arra, hogy felelősséget vállaljatok egy nyúlért (kutyáért, macskáért, teknősért vagy bármilyen háziállatért), mindig tartsátok észben, hogy az, akit befogadtok vagy már be is fogadtatok, csak rátok számíthat és ez egy „állatira hosszú” életre szóló kötelezettséget jelent!

Csupán az Első Nyúlmentő Alapítvány weboldalán jelenleg több mint 20 gazdira váró nyuszi van megnevezve és sok nyuszit tesznek az utcára húsvét után is. Ha nem vagy biztos magadban és nincs időd ne vállalj és ne is ajándékozz nyuszit vagy bármilyen más élő állatot!

Kövessetek minket Facebookon és Instagramon vagy írjatok nekünk a nyulmesek@gmail.com e-mail címre!

Jövő héten újra jelentkezünk!

Angelika & Tóbiás ♥