Amikor valaki megtudja vagy éppen én magam büszkélkedem el – vessetek meg, de ez a gyakoribb – azzal, hogy van egy extra cuki és bolyhos nyúlfiam az emberek bizony meglepődnek azon, hogy már körülbelül 8 hónapos korától akkor sincs elzárva, ha nincs itthon senki. Aztán jönnek a további kérdések.

Tóbiás arca mikor megmondom neki: Az emberek nem hiszik el, hogy szobatiszta vagy...

Nem rág meg egy csomó mindent? Hazudnék, ha az mondanám, hogy nem, mert azért még mindig előfordul, hogy rosszalkodik és papucsokat gyilkol. De egyrészt nem lehet rá haragudni, másrészt pedig már nagyfiú és inkább a saját játékait és egyéb, a szobában tartott nyúlbiztos tárgyakat rágcsál – Tóbiás bírja a kartondobozokat, feszültséglevezetőként folyton a sajátját pakolja és rágja.

A másik kérdés, ami folyton előkerül, hogy: Nem bogyózik össze mindent? Erre azt válaszolom, hogy „hát van egy kis karámja – aminek az ajtaját becsukni szinte teljesen tilos – és ott van bent a kis bilije, ami valójában egy alomtálca pellettel töltve, abban végzi el a kisebb-nagyobb dolgait. Hasonlóan egy cicához. Ekkor jön az ámulat.

Megtanítható egy nyuszi a szobatisztaságra? IGEN. Tóbiás is szobatiszta, és most röviden összefoglalom, nálunk hogyan zajlott le ez az egész hosszú folyamat.

Figyelem, mint minden állat szobatisztaságra nevelése ez sem megy feltétlenül egyről a kettőre – kivéve néhány szerencsés szupergazdinak –, ezért sok türelmet és odafigyelést igényel!

Amikor Tóbiás még bébi volt, sok fejtörést okozott nekem, hogy nem akarja használni a kis nyuszibilijét. Többször lepisilt engem – ez volt a jobbik eset, mert csak átöltözni kellett, de az már nem volt olyan mókás, amikor késő este teljes ágyneműcserét kellett emiatt végrehajtanom. Aztán még ott voltak a bogyók, amiket a szabadon töltött idő alatt a főleg futkorászás közepette elszórt. Arról nem is beszélve, mikor egy kis ajándék kupacot hagyott nekem a szőnyegen és büszkén ült mellette. Ilyenkor mindig úgy képzeltem el, hogy azt mondja: „Nézd mami, ezt MIND én csináltam. EGYEDÜL!” :D

Bár az elhagyott „csokigolyók” sokszor segítettek megtalálni a Jancsi és Juliskásat játszó nyulamat, aki olyan szobákba tévedt, ahova nem volt engedélye belépni, hosszú távon kellett egy megoldás arra, hogy felhagyjak az aknaszedő karrieremmel.

Rengeteget olvastam. Tudjátok: tippek, trükkök, praktikák személyes élménybeszámolók és tanácsok. Mindenkinek máshogy ment, valakinek egy hét, valakinek több.

Mit csináltam? Miután végig ment a beszoktatáson és tudta, hogy a ketrece az a hely, ahol biztonságban van elkezdődhetett a tanítás. Kellett a pellettel töltött nyuszibili mellé a sok-sok szénával megpakolt tartó – ugyanis az evés volt az a tevékenység, ami lefoglalta arra borzasztó hosszú és rettentően unalmas 2 perce, amíg a dolgát végezte.

A pisilés – ha éppen a ketrecben volt – általában a bilibe ment. Na a bogyeszokkal már más volt a helyzet. Több héten át, minden nap – figyelem undi rész jön – többször összeszedtem az elhagyott csokigolyókat a ketrecében, megmutattam neki és beledobáltam a pellet közé és elmagyaráztam, hogy annak ott a helye – persze az utóbbi igazából a saját szórakoztatásomra ment, mert valószínűleg egy kukkot sem értett az egészből.

4 nap után jött az első áttörés, ami azt jelentette, hogy néha már eszébe jutott, hogy beugorjon a ketrecébe és ott pakolja le a bogyókupacát – persze erre néhány dicséretként osztott jutifali is rásegített –, de még nem voltam elégedett az eredménnyel.

A bilire szoktatás közben belefogtam egy következő projektbe, mégpedig abba, hogy Tóbiás homokozót kap a fürdőszobába, hogy tudjon kaparászni. Vettem egy hatalmas, de alacsonyfalú ládát és tiszta, nyuszibarát homokkal töltöttem meg. Tóbásnak nagyon tetszett az egész, de a kaparás valahogy nem szórakoztatta, de sok időt töltött a fürdőszobában a ládában ücsörögve. Egy-két nap múlva arra lettem figyelmes, hogy egy csomó bogyeszt hagyott ott. Na ez volt az igazi áttörés!

Innentől kezdve éjjelente a „börtönében” hellyel-közzel a sarok wc-t használta, de inkább kiengedéskor futott a fürdőszobában lévő óriás bilijébe. Ultracukin és büszke fejjel gubbasztott ott, mint egy kész férfiúcska, én pedig hihetetlenül büszke voltam. Így történt, hogy a homokot felváltotta a ládában a pellet és hivatalosan is toalett lett a nyuszi homokozóból.

Ezután átgondoltam, hogy mi lehetett a baj a sarok wc-vel… Igen egyszerű volt a megfejtés. A sokak által ismert ketrecfalhoz rögzíthető sarok wc-nek mennie kellett, ugyanis, ahogy Tóbi nőtt, egyre nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy kicsi és egyszerűen nem fér el benne, így pedig igazából nem is értem, hogy várhattam volna el, hogy szeresse használni.

Miután pedig elérte a célját – ami, a két mottóján alapult „live like a free bunny” és a „welcome to my bunnyhouse hooomans” – és már nem kellett ketrecben töltenie egy percet sem, ha nem akart, így a két nyuszibili összevonásra került. Ez azt jelentette, hogy a nagyláda és a sarok wc helyett egy „cicakonfekcióméretű” alomtálcát kapott, ami azóta is jó szolgálatot teljesít és a kedvence: szürke színű, alacsonyfalú, szénatartóval ellátott összkomfortos és 360°-os forgást tesz számára lehetővé.

Az biztos, hogy megérte az 1,5 hónapos küzdelem és ami még ennél is jobb, hogy kiderült ez nem egy mítosz. Bizonyosságot nyert a családom körében is, hogy a nyulak mennyire okosak és mennyi mindenre megtaníthatók. 

Amit még hozzá kell tennem a történethez az az, hogy az ivartalanítás után még inkább szobatiszta lett, ekkor maradt abba a lepisilés, azóta erre nem volt példa. Továbbá azt is mindenképpen szükséges elmondanom, hogy a szobatisztaság ellenére előfordul, hogy elhagynak bogókat a nyulak: alvás, játék és evés közben, sőt nálunk van egy külön kategória is, amit csak bosszúkupacnak hívok. Utóbbi akkor kerül elő például nem eheti meg az egész csomag Bunny Sweetheart jutalomfalatokat, pedig nagyon szeretné.

Reméljük segítettünk nektek azzal, hogy elmeséltük a bilire szoktatós történetünket. A lényeg lényege, hogy a türelemnek, a kitartásnak és a következetességnek meg lesz az eredménye!

Ha bármilyen kérdésetek volna a témával kapcsolatban keressetek minket et Facebookon és Instagramon vagy írjatok nekünk a nyulmesek@gmail.com e-mail címre.

Külön köszönet Dezsőnek, aki felvetette nekünk, hogy érdekes lenne egy cikket olvasni ebben a témában!

Nyuszipuszis szép hétvégét!

Angelika & Tóbiás ♥