Úgy gondoltam, mivel úgyis szezon van, megosztom veletek azt a néhány élményt, ami az eddig nyuszimamiként töltött 1,5 évem alatt történt velem a pitypangszedés kapcsán.

Nyugi, nem volt belőle annyira sok, így nem lesz hosszú.

Tóbiás imádja a pitypangot. Ha tehetné egész álló nap azt enné, levelestől, virágostól, szárastól, mindenestől.  Olyan ez számára, mint valami drog. Addig enné még rosszul nem lesz tőle – de persze erre én nem adok lehetőséget.

Néha már azt gondolom, hogy a hangszínemből képes megállapítani, hogy épp bizony pitypang osztás lesz. Ezt azért gondolom, mert amikor hazaérve pitypangot hozok, és az mondom „Hahó Tóbesz! Hoztam valami finomat! Gyere elő!” Akkor konkrétan eszeveszett száguldás és nyusziröfögés veszi kezdetét. Szerencsés esetben ilyenkor elérek sértetlenül a kanapéig, ahol kezdődik a számonkérés, majd pedig a fejjel túrás a megmosott pitypangot rejtő konyharuhába. Ilyenkor teljesen extázisba kerül, a külvilág megszűnik létezni számára, csak róla és a pitypangról szól minden.

Ezek alapján talán eltudjátok képzelni, hogy milyen szükségleteket kell kielégítenem egy héten többször is.

Korábban csak akkor okozott nehézséget a friss pitypang begyűjtése, ha a lakótelepen lenyírták a füvet és akkor várni kellet egy keveset, de ez egészen kibírható volt. Manapság viszont részemről komoly – na jó annyira nem komoly – logisztikát igényel, hogy honnan lesz egy héten kétszer friss pitypang, mivel belvárosi nyulak lettünk tavaly nyáron.

Ha hosszú ideig nincs pitypang rám csak a megvetés és a duzzogás vár. Ilyenkor Tóbiás még arra is képes, hogy extra simogatásért folyamodik a páromhoz, rám pedig egyáltalán nem tart igényt – pedig általában ez fordítva szokott lenni. Ezt akár több napig is képes játszani velem a bolyhos nyúluraság.

Nincs mit tenni, be kell gyűjteni a piypangot… Hogy hol és hogyan szoktam ezt megtenni?

Ha a bátyámékhoz látogatok, akkor még mindig él a lakótelepi pitypangszedés. Arrafelé most már annyira nem lepődek meg az emberek azon, hogy törpejárásban pitypangokat hajkurászok a zöld területeken, mert egyre elterjedtebb a nyuszi tartás. Régebben viszont többször előfordult, hogy amikor fényes nappal keltem útra pitypangért bizony többen kíváncsiskodtak, hogy: „Mit szed magácska annyira abba a zacskóba?”. Volt, aki azt hitte, hogy azért guggolok, mert rosszul lettem, de szerintem akadtak olyanok is,  akik szimplán gyógyósnak néztek. :D Az átéltek miatt akarva akaratlanul kialakult bennem egy érzés a pitypangszedéssel kapcsolatban:

Szó szerint kínosnak élem meg, ha fényes nappal kell pitypangot szednem és annál kínosabb, minél több ember áll értetlenül körülöttem.

Azt eltudjátok képzelni, amikor a BME Q épület környékén nem tudok ellenállni annak, hogy begyűjtsek egy adagot, hogy este a nyunnyert kiengeszteljem az aznapi hosszas távollétért?!

Hát, szoktak rám igen furcsán nézni, ezért diszkréten szoktam guggoló pózba ereszkedni, ami talán még annyira sem működik, mintha nem lennék diszkrét, mert kívülről ilyenkor még furábban hathat a mozdulat. De előfordult már az is, hogy megkértem egy-két aranyos csoporttársamat, hogy „fedezzenek” és velük beszélgetve már nekem kicsit kellemesebb volt maga az élmény – na meg persze takartak is.

De mi van akkor, amikor nincs ott senki? Hát akkor izgulni kezdek azon, hogy vajon éppen hányan néznek engem hülyének, mert nem értik mit csinálok.

Azért, hogy kevésbé legyen kínos a gyűjtögetés – illetve, hogy mindenki bámul –, két beváltbevált módszerem van attól függően, hogy mikor mire van lehetőségem:

1. Otthon, vidéken a papám és a mamám segítségével gyűjtök be egy csomó pitypangot a hazalátogatások alkalmával.
2. Vagy nappal kiszemelem a szerencsés pitypanggal borított területet és csak szürkületkor, szerencsésebb esetben este csapok le, amikor már kevésbé vagyok észrevehető. (Bár így már sikerült egyszer megijesztem egy fiút, amikor a lakótelepen, fekete futószerkóban, zsákkal a kezemben ugrottam ki egy vastag fatörzs mögül, szóval ennek a megoldásnak is vannak hátulütői.)

Nekem se jön mindig össze a vidéki vagy az éjjeli pitypangszedés, és a nappali verziót választom, de nem is baj, mert egyrészt már egyre inkább vicces, mint kínos, másrészt pedig Tóbiás csámcsogásáért mindenképpen megéri.

Szóval, ha lehetőségetek használjátok a pitypangszedési tippeket, de attól se riadjatok meg, ha egy-egy járókelőnek magyarázkodni kell, ugyanis mindig egy jó kis nevetés sül ki belőle.

Ja és ne feledjétek, hogy jó, ha mindig van kéznél egy pitypang tárolásra alkalmas doboz vagy valami zacsesz – extra tudatos gazdiknál nem műanyaaag! – ha meg akarjuk ragadni a legváratlanabb pitypangszedési lehetőségeket a városban.

Nem rabolnám tovább az időtöket, mert akár még el is lehet menni egy nagy pitypangszedős bicikli körútra.

Ha pedig azok közé a szerencsések közé tartoztok, akiknek kertje van vagy bárhová máshová ki tudjátok vinni a nyuszókat akkor – megfelelő előkészüléssel – de irány a szabad levegőre!

Keressetek minket et Facebookon és Instagramon vagy írjatok nekünk a nyulmesek@gmail.com e-mail címre!

Nyuszipuszis szép hétvégét!

Angelika & Tóbiás ♥