Kicsit várni kellett az első vendégposztra, de ígértem a legelején, hogy nem mindig minden a nyulakról fog szólni - na ezt az ígéretet igyekszem most betartani.

Idén is eljött az evezés hétvégéje, ez volt már a második évünk a kisbodaki Esthajnalcsillag Kempingben. 

Nekem ez a kedvenc hétvégém a nyáron, és minden egyes alkalommal alig várom. Ezúttal viszont még jobban vártam, mert tudtam, hogy péntektől egy kutyus is csatlakozik hozzánk, szombaton pedig be is ül valamelyik csónakba. Igen, jól olvastátok egy kutya, akit történetesen Zseminek hívnak. 

Péntek este a gazdáival, Claudiával és Bencével együtt érkezett meg Zsemi, akinek azonnal – és tényleg nem túlzok – sikerült beilleszkednie a kemping állatbandájába, Lilivel a Labradorral és Nokival a Border collie-val szerintem örök barátságot kötöttek.

Hogy megértsétek miért volt nagy az izgalom az evezős társaság körében, az alábbiakat érdemes tudnotok. Többekben volt egy kis kételkedés azzal kapcsolatban, hogy jó ötlet-e kutyástól jönni az evezésre úgy, hogy tudtuk Zsemi nem is kedveli annyira a vizet – márpedig víz nélkül igen nehéz vízitúrára menni.

Hogy miért fél Zsemi kutya a víztől?

Mindenről egy bealgásodott algyői kerti tó tehet. 4 hónapos korában ugyanis Zsemi annak a bizonyos tónak az áldozata lett – és ismét kiderült, hogy a kutyák sem tudnak vízen járni. Szegény Zsemi a tó színéből úgy ítélte, hogy az valami nagyon érdekes, más szagú talaj izé, de sajnos tévedett és belesétálva elmerült a vízben. Na ettől kezdve fél egy kissé a víztől.

Nem csak a társaság néhány tagjában voltak kételyek, a gazdikban is volt nyilván valamiféle félelem azzal kapcsolatban, hogy Zsemi hogy viseli majd, hogy egy kenuban kell csücsülnie, amit rengeteg víz vesz körül. Mindennek ellenére úgy döntöttek, hogy Zsemistől jönnek evezni – bevallom, nekem nem voltak kételyeim és úgy gondoltam, hogy ők ismerik legjobban Zsemit és képesek eldönteni róla, hogy képes-e nyugton maradni és élvezni a vizes kirándulást.

Ráadásul edzettek is erre a hétvégére, hogy egy kicsit megbarátkoztassák Zsemit a vízzel, ezért elmentek a velencei Drótszamár kemping kutyastrandjára. Igaz, hogy majdnem fél óra kérlelgetés kellett, de Zsemi végül be mert menni a vízbe és egy szuper nap volt számára. Ez egy nagyon jó kisgyakorlás volt az evezés hétvégéjére, így gondolom el is szállt a félelem a gazdikban.

Mindig fejtörést okoznak a hasonló programok hiszen, ha van egy háziállatod, akkor azzal tisztában kell lenni, hogy az szinte olyan, mintha egy gyereked lenne. Persze nem ugyanaz, de abból a szempontból hasonló, hogy onnantól kezdve, hogy befogadtad, felelősséggel tartozol érte. Ez bizony sok-sok esetben lemondással, bajlódással, logisztikával jár, nem beszélve a gyakori bűntudatot és szívfájdalmat, ha épp nem megoldható, hogy valahova magunkkal vigyük. Szerencsére ez esetben nem volt gond azzal, hogy Zsemike a gazdáival tartson, hiszen a kempinget egyébként is néhány cica, és persze a kemping úrnője Lili kutya szórakoztatta már tavaly is – és valószínűleg minden nyáron.

Nehéz otthon hagyni egy ilyen tündéri és okos kutyust, mint Zsemi, de azért ez is megfordult a gazdik fejében. Sőt igazából elég extrának számít, hogy végül elhozták mert mindentől óvják és védik egészen kiskora óta. Főleg, mert Zsemike örökbefogadott kutya, akit az anyukájával és a három testvérével egy kisvárdai szeméttelepre dobtak ki. Szomorú a történet, de szerencsére a Kutyaovi Állatvédő egyesület segítségével végül Zsemi Clauhoz és Bencéhez került. Miután hazavitték magukkal Zsemi köhögni kezdett, másnap rosszabb lett, arra is gondoltak, hogy lenyelt valamit, ezért rohantak az ügyeletre. Zsemi vitaminszurit kapott. Másnap elmentek a saját állatorvosukhoz és kiderült, hogy csak egy kis torokgyulladás volt.

Ilyenek az aggódó „szülők”… Ez azóta már mérséklődött, de Zsemin azért a kenuban is elfért a 3 éves kisgyerekeknek való mentőmellény. 

Zsemi végül imádta a vizestúrát és én magam voltam a legszerencsésebb, ugyanis velük lehettem egy kenuban. Végig bámészkodott, sokszor előttem állt két lábon, a hajó orrára támaszkodva és onnan nézte és szagolta a sok-sok érdekességet.

Izgalomból sem volt hiány, ugyanis megint hasonló történt, mint az algyői kerti tóban.

A túra során volt egy kis moszatos, leveles, hínáros rész, amire Zsemike valószínűleg azt hitte, hogy szilárd talaj, és beugrott a vízbe. Egyszerre volt ijesztő és ultracuki, ahogy belekapaszkodott egy ott úszó farönkbe, amíg odaeveztünk érte, majd Bence visszatette a kenuba – na ekkor majdnem mindannyian borultunk, mert egy nem túl stabil kenut választottunk.

Nagyon nagy kaland volt Zsemike számára, ő volt a szombati evezés sztárja, mindenki imádta. Evezés után pedig tovább folytatódott móka.

                                                                                         Családi fotó

Tudjuk, hogy minden kutya sok bajlódással jár, rengeteg törődést igényel, és ha baj van az igen drága mulatság is lehet. Reggel kelni kell, télen-nyáron sétálni kell, ha olyan az idő mosdatni kell. Nem lehet mindig találni valakit, aki vigyázni tud kedvencünkre, valamilyen szinte meg van kötve a kezünk, éppen ezért jól meg kell gondolni a kutyatartást is, de azt is el kell mondanom, hogy minden fáradtságot, nyűglődést és pénzt megér, ha egy ilyen kutyus feltétlen szeretetét kapjuk érte cserébe. 

Na meg persze kutyával élni mókás! A lenti képek is bizonyítják!

Kutya és nyuszipuszikban gazdag jövőhetet kívánunk Nektek!

Zsemi, Clau, Bence, Szédi, Angi & Tóbi

              Zsemi mindenkit elbűvölt

[Az evezés alatt a nyunnyerokra ismát a bátyám és a barátnője vigyázott, és most Tóbiás jobban viselte az egészet, és remélem, hogy annak köszönhető, hogy nem egyedül volt, hanem Szédivel. Mellesleg Szédit nem hatotta meg ez az egész "nyaralás" és az új hely.]

Zsemi akcióban

 Kisbodak Survivor II. évad csapatfotója