Tóbiás nagyon jól viselkedett a bátyáméknál a németországi kiruccanásom alatt. Még a hazaúttal és a nyúl-lak újbóli összerakásakor sem volt akkora baj – persze az utóbbit a szokásos búvóhelyén, a kanapé mögött duzzogva várta meg. Estére már feloldódott, újra otthon érezte magát és fel-felugrott hozzánk a kanapéra játszani és összepuszilni. Viszont nem evett úgy aznap, mint ahogyan általában szokott. Eleinte nem is aggódtam túlzottan, mert az utazások alkalmával mindig „morcos” kicsit, ami érthető is. Ez az állapot egy nap után elmúlik és ismét egy csálé fülű, kétszemű, négylábú nyúl-haspók lesz, aki mindent felfal, ami az útjába kerül.

Hétfőn délelőtt a megszokott módon ment minden, kicsit kevesebbet evett, de nem látványosan. Azt gondoltam, hogy jól esne neki, ha kicsit rosszalkodhatna kint a szabadban. Mivel látogatóba mentünk Érdre, ahol megoldható volt a szabadon eresztés, magunkkal vittük. Hát nem volt jó ötlet, nem igazán tetszett neki.

Tóbiásról tudni kell, hogy „panelnyúlként” nevelkedett egy klassz kilencedik kerületi lakótelepen, ahol sok a zöld és – természetesen a szezon favoritja – a pitypang, de ott sajnos a sok kutya miatt nem volt megoldható a kint léte. Csupán akkor nyílt alkalmunk kipróbálni a kültéri karámját, amikor épp hazautaztunk egy-egy hétvégére vidékre, de ott is meglepetten konstatálta a fura hangokat (madárcsiripelés, traktor, tücsök), illetve hogy mozog a levegő (amire azt mondják „Nyugi nyunyó ez csak a szél!”). Ma pedig már több mint fél éve egy pesti belvárosi polgári lakást hajtott uralma alá, annak minden lakójával együtt.

Az olvasottak alapján talán nem meglepő, hogy nem érzi túlságosan sajátjának a szabad eget, viszont kaparni annál inkább szeret (ásási ösztön) és úgy gondoltam, hogy jól fogja érezni magát szabadon, ahol minden ehető, ami a lába alatt van – de nem volt túl lelkes. Futott néhány kört, szaglászott egy picit, de kissé rémült volt, ezért hamar be is vittük, majd rövidesen hazaindultunk.

Hazaérkezéskor jött is a szokásos „uzsgyi be a kanapé mögé durcizni”, délután még falatozgatott a frissen szedett pitypangjából, viszont este már elutasította a tápot – pedig általában, amikor meghallja a kerámia edénykéje és a táp találkozásakor keletkező jellegzetes csörgő hangot, szélsebesen vágtázik a zaj forrása felé.

Kedden probiotikumot kapott (Biolapis), tápot csak ímmel-ámmal evett, viszont szénázgatott és almát is evett, de a nyúlbogyók sem tűntek egészségesnek, csupán apró, formátlan golyócskáknak – és ebből is egyre kevesebb – de mindezek ellenére futkározott és rosszalkodott. Szerdán ez folytatódott, aztán este már többet szénázott, és egy kis zöldséget is evett. A tápot és az almát kilökte a kezemből és nem volt hajlandó megenni. A bogyók már nagyobban voltak, mint előző nap, de még nem a szokásos csokigolyó formájúak, ezért eldőlt, hogy másnap amint lehet megyünk az állatorvoshoz.

Kedd és szerda este is a kanapén aludtunk vele a párommal, Tóbi egész kis virgonc volt és rajtunk keresztülgázolva váltogatta az alvóhelyét. Hol a lábunknál pihent, hol pedig a fejemnél, és többször felpuszilgatott álmomból, hogy simizzem.

Csütörtökre virradóan már előre rettegtem attól, hogyan teszem be a hordozóba, mert tudja, hogy menni kell és ilyenkor nem túl együttműködő, de most önként szállt be, nem volt mérges – így még inkább aggódni kezdtem.

Sürgősségi ellátásra mentünk az ügyeletre. Kivártuk a sorunkat, a fogaival nem volt baj, nem nőttek túl, más külső jel sem volt, így hát megröntgenezték. A röntgen alapján gáz volt a beleiben, kicsi és teli volt a gyomra, és a hugyhólyagja is, amiben valamiféle üledék volt látható. Bent kellett maradnia az állatkórházban, így aznap fecskendős etetés, infúzió és egyéb gyógyszerek vártak rá.

Pénteken sem történt változás, Tóbiás nem bogyózott, és enni sem volt hajlandó magától, még akkor sem mikor látogatási időben bementem megszeretgetni és a kedvenc jutalomfalatját kínáltam neki.

A mai telefonos tájékoztatáskor elmondták, hogy vidám és épp kint szaladgált, tehát nem gubbaszt, ami jó, viszont enni továbbra sem akart. Délután 4 óra körül a párommal megleptük egy kis pitypanggal. Körülbelül 30 percet győzködtük, szeretgettük és simogattuk, amíg végül enni kezdett és még bogyózott is – bár nem tökéleteset, de mi nagyon-nagyon örültünk. Megevett 2 nagy pitypang levelet és 2-3 virágot. A látogatási idő leteltével vissza kellett mennie a kórházi ketrecébe, ami nem igazán akaródzott neki, ezért aztán rosszalkodni kezdett.

A dokinénink azt mondta, hogy ha így halad és elkezd magától enni, illetve rendesen bogyózik, akkor hétfőn valószínűleg végre hazajöhet. Vasárnaponként nincs látogatás, így nagyon izgulok érte és addig is várjuk a fejleményeket.

Szorítsatok, hogy minden rendben legyen!

Az újabb fejleményekről, Facebookon és Instagramon mindenképpen tájékoztatlak Titeket!

Remélem, hogy jövőhéten, már csak vidám történettel jelentkezünk!

Angelika (& Tóbiás)