Normál körülmények között mi a nyuszikkal egészen sokat utazunk haza vidékre, persze könnyebb úgy, hogy seggünk alatt az autó, de azért így is nagy macera. Mielőtt nem volt autó, addig csak Tóbiás volt az egyedüli igazi kisnyuszi a családban. Hogy miért? Pont azért, mert nem volt autó. Ha épp haza…

Már-már unalmas, ha leírom, hogy a nyuszitartás nem vicc és nem olcsó dolog, és én, mi kaptunk már ebből elég leckét, legutóbb néhány hete, a koronavírus járvány kezdetén, amikor Tóbiás – tudjátok a duzzógós és „túlérzékeny” szőrgolyóm – gubbasztani kezdett. Hogy honnan tudom ilyenkor, hogy baj…

Nyuszigazdik – és nem nyuszisok – is találkozhattatok már számos olyan mémmel, amik igyekeznek kifigurázni egy borzasztóan rossz, bosszantó és igen veszélyes nyuszi tulajdonságot, a kábelrágást. Igazából, ha nem történik semmi baj, akkor az ember a levégén nem is nagyon tud mást tenni a nevetésen…

Borzasztóan sok dolog történt velünk nyulakkal, amióta nem jelentkeztünk blogposzt formájában, aminek egyik következménye az is, hogy most nagy örömmel jelentem – a nyunnyerók nevében is –, a blog újraindul, így számos mókás kalandbeszámolót, tanácsot és egyéb érdekes, na meg persze komoly dolgot…

Ehhez a történethez tudni kell, hogy nem Tóbiás, a párom és én lakunk csak a lakásban, hanem van egy végtelenül türelmes lakótársunk is, aki a szemben lévő szobában lakik. Na az ő szobája a szabályok szerint természetesen tiltott terület a nyúl számára, de hát éppen etttől olyan izgi az egész…

Amikor valaki megtudja vagy éppen én magam büszkélkedem el – vessetek meg, de ez a gyakoribb – azzal, hogy van egy extra cuki és bolyhos nyúlfiam az emberek bizony meglepődnek azon, hogy már körülbelül 8 hónapos korától akkor sincs elzárva, ha nincs itthon senki. Aztán jönnek a további…

Az idegesség és az izgalom birtokba vette a testemet – ami nem is olyan ritka, mert meglepő módon szinte állandóan (na jó, nem) késésben vagyok bárhova is megyek. Ez alkalommal azonban sikerült időben elindulnom, gondoltam a nyúlnak is jobb lesz, ha nem kell rohanni. Betettem az anyósülésre…

Mondanom sem kell, hogy mennyire megviselt ez az egész betegeskedés. Mármint Tóbiásé. Amíg nem volt itthon szinte csak kóvályogtam és minden nap alig vártam, hogy meglátogassam és megszeretgessem, mert tudtam, hogy a betegség mellett még az is megviseli, hogy nem lehet szabadon, na meg hogy naponta…