Lehetséges, hogy felmerült néhányótokban, hogy miért csúsztam egy teljes napot a poszt megírásával. Nos, az egyik ok az, hogy nyaralóim voltak és a sok-sok program lemerített engem is, másrészt haza is utaztunk a budapesti kiruccanás után nyulastól, és mire hazaértünk, már nem volt energiám írni, ha…

Nos, eltelt a második hét is, ami telis-tele volt izgalmakkal, de nem feltétlenül a legjobb értelemben. Kiderült ugyanis, hogy Szédi túl tesz Tóbin a szabadulóművészkedést – és sok más egyéb dolgot is – tekintve, ami ezalatt a hét nap alatt háromszor is bajt hozott. Szédi, ahogy már írtam…

Vannak kedvenc dolgaid? Ha nyuszid van, egy idő után máshogy lesznek a kedvenceid. Ahogy használom a ruháimat, egy idő után eltűnik az érzés, megszokottá válnak, nem lesznek újak, nem adnak annyi energiát, akár önbizalmat, mint korábban. Ezért kell legtöbbünknek időnként egy-egy új darab a…

A mai bejegyzésem két okból nagyon rövid lesz. Az egyik, hogy vizsgaidőszak van, amit borzalmasan élek meg minden egyes tavaszi félév után, mert kint süt a nap, nekem meg bent kell ülnöm, és fájnak az ujjaim az írástól, a fenékzsibbadásról nem is beszélve – így ezért az energiatakarékos üzemmódért…

Ehhez a történethez tudni kell, hogy nem Tóbiás, a párom és én lakunk csak a lakásban, hanem van egy végtelenül türelmes lakótársunk is, aki a szemben lévő szobában lakik. Na az ő szobája a szabályok szerint természetesen tiltott terület a nyúl számára, de hát éppen etttől olyan izgi az egész…

Amikor valaki megtudja vagy éppen én magam büszkélkedem el – vessetek meg, de ez a gyakoribb – azzal, hogy van egy extra cuki és bolyhos nyúlfiam az emberek bizony meglepődnek azon, hogy már körülbelül 8 hónapos korától akkor sincs elzárva, ha nincs itthon senki. Aztán jönnek a további…

Az idegesség és az izgalom birtokba vette a testemet – ami nem is olyan ritka, mert meglepő módon szinte állandóan (na jó, nem) késésben vagyok bárhova is megyek. Ez alkalommal azonban sikerült időben elindulnom, gondoltam a nyúlnak is jobb lesz, ha nem kell rohanni. Betettem az anyósülésre…

Tóbiás nagyon jól viselkedett a bátyáméknál a németországi kiruccanásom alatt. Még a hazaúttal és a nyúl-lak újbóli összerakásakor sem volt akkora baj – persze az utóbbit a szokásos búvóhelyén, a kanapé mögött duzzogva várta meg. Estére már feloldódott, újra otthon érezte magát és fel-felugrott…