Nos, most sem szolgálhatok azzal a hírrel, hogy megtört volna a jég. Els sem tudom mondani, hogy mennyire fáj a szívem emiatt, másrészt viszont örülök annak, hogy van lehetőségem ezt a hosszú folyamatot végig járni és megírni Nektek, mert így legalább van bizonyíték arra, hogy nyulat és főleg több…

Lassan átszokom erre a vasárnapi posztolásra, mert a szombati napok mindig eltelnek valami mással – bár általában az egész hétvégével így van. Most nyulas beszámolóval jelentkezem ismét, nem kell megijedni, mert egészen röviden. Mint már említettem, a múltheti nyaralás alkalmával ismét a bátyámék…

A mai bejegyzésem két okból nagyon rövid lesz. Az egyik, hogy vizsgaidőszak van, amit borzalmasan élek meg minden egyes tavaszi félév után, mert kint süt a nap, nekem meg bent kell ülnöm, és fájnak az ujjaim az írástól, a fenékzsibbadásról nem is beszélve – így ezért az energiatakarékos üzemmódért…

Ehhez a történethez tudni kell, hogy nem Tóbiás, a párom és én lakunk csak a lakásban, hanem van egy végtelenül türelmes lakótársunk is, aki a szemben lévő szobában lakik. Na az ő szobája a szabályok szerint természetesen tiltott terület a nyúl számára, de hát éppen etttől olyan izgi az egész…

Tóbiás nagyon jól viselkedett a bátyáméknál a németországi kiruccanásom alatt. Még a hazaúttal és a nyúl-lak újbóli összerakásakor sem volt akkora baj – persze az utóbbit a szokásos búvóhelyén, a kanapé mögött duzzogva várta meg. Estére már feloldódott, újra otthon érezte magát és fel-felugrott…