Szomorú bejelentéssel készültem ma Nektek. Sajnos úgy érzem, hogy nem tudok már sok mindent kihozni a blogból, annak ellenére, hogy a nyulacskáim minden napra tartogatnak valamiféle meglepetést.

Tóbi ma például ellopott, pontosabban kitépett egy fél ropit a kezemből és nem értem utol, hogy elvegyem tőle... Baromi gyorsan futott - nem is tudom mikor láttam Tőle ilyet utoljára. Széditől pedig ma reggel még annyira sem lehetett aludni, mint máskor, mert egyre inkább megszokja a kint létet és az acél fogaival igyekszik kiszabadítani magát, ha hosszabb ideig be van csukva. Na hát gondolhatjátok, hogy ez baromi hangos, főleg hajnali 5 óra körül, így reggel amikor már nem bírom tovább és a nyunnyerok megreggeliztek, akkor kiengedem őket és megy a kergetőzés. Ami jó hír, hogy Szédi egyre többet van velünk az ágyon - na meg persze egyre többet ugrál rajtunk és már kevésbé rohan el előlünk, ha meg akarjuk simogatni. A nyuszibizalom elnyerése iszonyatosan nehéz dolog, szóval még van mit tenni, már csak azért is, mert egy kis hiba is méterekkel vissza tudja vetni a bizalmat. Tóbiás ennek a mintapéldája, aki minden egyes utazás alkalmával megfogadja, hogy többet nem érhetek hozzá - de csak én, kizárólag én...  Tóbi egyébként két napja kicsit féltékenyebb, mint máskor. Kergeti Szédit, illetve laposra simogattatja magát velem, persze úgy, hogy ezt Szédi is lássa... Gonoszkodnak egymással és cukkolják egymást - Tóbiás az éllovas a gonoszkodásban, Szédi pedig a cukkolásban. Akármilyen kis rosszaságok is, vagy akármennyire dühös is vagyok a kialvatlanságért, azért mindkettőjüket elmondhatatlanul imádom.

Egy szó, mint száz, a nyúltartás fárasztó, emellett pedig hamarosan elkezdődik az egyetem és el kell kezdenem dolgozni is. Mindezek miatt szeretnék - bár még nem véglegesen - de elköszönni tőletek. Úgy érzem, hogy már nem tudok a blogra kellő energiát fordítani, nem szeretném ezt nem szívvel-lélekkel csinálni.

Szerintem nem mindannyian tudjátok, de a nyulmesék blog a mai formájában egy egyetemi kurzus keretében valósulhatott meg. Nagyon sokat köszönhetek a nyulmeséknek és a bátyámnak, aki sokat segített mindenben - főleg a blog dizájnjában. Rengeteget tanultam írás közben - bár tisztában vagyok azzal, hogy az elgépelési hibáim észrevételében még mindig van mit tanulnom, de anyukám azért egész jó lektorom volt.

Sok-sok szeretetet és támogatást kaptam Tőletek, amit nagyon szépen köszönök! 

Ahogy már írtam ez nem végleges búcsú, mert Szédi ivartalanítása után még írok egy hosszabb beszámolót Nektek, hogy végül megvalósult-e a nyuszi szerelem, illetve a nyulmesék Instagram oldala valószínűleg aktív marad, hogy ne idegesítsek sokakat a számtalan nyulas képpel - de ez még elválik...

Milliónyi nyuszipuszit Mindenkinek!

Szeretettel és hálával, 

Szédi, Tóbi & Angi